Hírek

Kedves emberek, bolondos utcazenészek és jókedvű, mosolygós buszsofőrök.

A mai fiatalok már teljesen máshogy látják a világot. Amíg a nagyszüleink olyan idősen, mint mi már főztek, mostak, segítettek a ház körül, sőt, már dolgoztak is, addig a mi generációnk i-phonozik, számítógépezik, "intelligens" gépekkel kommunikál.

Mi lesz velem? Hova megyek továbbtanulni? Kik lesznek az új osztálytársaim? És mi lesz a régiekkel? Ugye, ismerősek a kérdések?

Hoztam mára egy kis érdekességet: Természetes dolognak számít, hogy tudjuk milyen kezesek vagyunk. Jobb, bal, esetleg mindkettő, vagy a "kétbalkezesek" sorait erősítjük. Azt azonban kevesen tudják, hogy milyen szemesek.

Gondolom senkinek nem kell sokat mesélni a Valentin napról. A lányok ilyenkor reggelente olvadnak, aztán max. leütik a srácot, akitől elvárták volna, hogy ajándékot vigyen nekik. Mielőtt megosztanám a cikk második felében a saját véleményemet, beszéljünk kicsit erről. Mi is az a Valentin nap?

A szünet első napján, december 21-én voltam színházban, a Dzsungel könyvén. Azt a feladatot kaptam, hogy írjak róla kritikát. Mivel rosszat nem tudnék róla mondani, annyira magával ragadott a darab ezért inkább a történet, szerintem legnagyobb mondanivalójáról fejtem ki a véleményem.

 

Kerülhetünk akármekkora bajba, csinálhatunk akármekkora butaságot, lehetünk akármilyen nagy veszélyben, a család mindig ott van mellettünk. A sok másik mellett ez az eszme is megjelenik a következő sorozatban, amit ’kipécéztem’ magamnak. A következő cikkben, - megmondom őszintén -, leginkább pozitív bemutatást, és ajánlást fogtok kapni. Harcra fel!

Lassan már felírhatnánk a szenvedélybetegségek listájára a közösségi oldalak használatát. Egyre több olyan képpel találjuk szembe magunkat, amikor egy baráti társaság minden második tagja a péntek esti összeülős, beszélgetős estét azzal tölti, hogy a telefonján lóg és fontosnak hitt dolgokat posztol ki. Fallal zárja körül magát, egy furcsa, virtuális változatát megteremtve ezzel az antiszociális embereknek. Fizikailag ott van a társasággal, de lelkileg teljesen máshol.

Gyilkosságok? Félelem és rettegés? Problémák? Rejtélyek? Zavartság? Ez mind fellelhető a következő cikkben szereplő sorozatban…
Az American Horror Story, magyar nevén Amerikai Horror Sztori évadról-évadra egy új, az előzőtől független, kényes témákat feszegető történetet mutat be. Ezzel a szintű szókimondósággal, őszinteséggel és az általánosan elfogadott emberi eszmékkel való szembeszállással a sorozat készítői hatalmas rizikót vállaltak a publikálásakor. Igaz, ezt igazán csak azok vehetik észre, akik nem csak felszínesen figyelik a történetszálat, hanem mélyen átgondolják az események miértjeit.

Persze, vannak olyan dolgok, amik mellett nem mehetünk el. Nem mindegy, hogy valakit hogy ismerünk meg, milyen szituációban. Ha egy jól öltözött, öltönyös férfivel találkozunk, akkor lehet, hogy azt fogjuk gondolni, hogy; „ő biztos, hogy ügyvéd… vagy valami nagy fejes.”  De egyáltalán nem tudhatjuk, hogy ő milyen ember.
Viszont, ha végigmegyünk egy pesti aluljárón számtalan hajléktalannal találkozunk. Elmegyünk mellettük, szinte már ki is esnek a látóterünkből. Róluk se tudhatjuk, hogy milyen emberek. És azt se tudjuk, hogy kik leszünk pár év múlva. Lehet, hogy én leszek az, aki az egyik utcasarkon kéregetni fog. Ebbe pedig mindig bele kell gondolnunk. Mi van ha…?

…kevés pia? …mindenki valaki másnak és valami másért szép? Vajon milyen közhelyek jelennek meg az életben ezzel a kérdéssel kapcsolatban? Mit gondolnak a nők, és mit a férfiak a témáról? A cikket elolvasva ezekre, és ehhez hasonló kérdésekre kaphattok választ.

Minden embernek szüksége van kikapcsolódásra, szórakozásra a barátaival, munkatársaival, stb…

De mi van akkor, ha unod a szimpla, egyszerű házibulikat? Csak táncoltok, beszélgettek és mindenki unatkozik? Mi lenne, ha a bulikat játékokkal dobnánk fel? Mondjuk, ne ilyen „Ki nevet a végén?“-t képzeljünk el! Inkább olyan szórakozási módokat, amelyekben szinte mindenki szívesen venne részt.

„Az idő múlása arra szolgál, hogy az ember lehetőséget kapjon a fejlődésre, hogy bölcsebbé váljon, kiteljesítse önmagát.”

Szeptemberben kezdődött ez a szakkör.
Az iskolában az osztályfőnök említette, hogy lehet ide jönni. Először nem is figyeltem erre, de barátnőm rávett, hogy jöjjek el.

Mindenki életében eljön az idő, amikor társaságba kerül és barátokat szerez. Ám azonban, az évek múlásával más társaságokba kerülünk.

Mindenkinek fontos valami. Nekem a klarinét és a foci fontos, persze más is érdekel, de ezek a legfontosabbak számomra.

Az emberek többsége egyet ért abban, hogy társaink néha nagyon rosszul látják a dolgokat, vagy túlgondolják, esetleg mindenféle megfontolás nélkül cselekednek. Mikor, hogyan látják a világot a pesszimista emberek?

Ezek sajnos ma már mindenkit érintő problémák, egyre többen kezdenek el függeni valamitől.

Megmondjuk az igazságot vagy inkább ne?..... Nehéz kérdés. Az igazság fájdalmas is lehet, megbánthatunk valakit, de ha hallgatunk az még rosszabb. Szembe kell néznünk azzal, hogy sok olyan döntést kell hoznunk az életben, ami nem mindenki számára pozitív.

Elmesélek egy történetet ami arról szól, hogy a barátságban nagyon fontos az őszinteség bizalom, szeretet...

A legtöbben azt állítják magukról, hogy ők sosem hazudnak, mindig igazat mondanak, őszinték és nem okoznak csalódást. Kevéske hátam mögött hagyott évvel lehet, hogy nagy a szám, de kimerem jelenteni, a sors gyakran hoz olyan csavarokat, melyekben egy hazugság magunknak, vagy másnak kegyes lehet. De miként, hogyan, és mikor?

Milyen is lehet negatív körökbe keveredni? Mi lesz, ha megszokunk egy olyan környezetet, ami nekünk kedvez, és lényegében úgy érezhetjük, hogy körülöttünk forog a világ? És ha ebből egyszer kikerülünk?

Végre itt a jó idő! Itt az ideje, hogy végre kimozduljunk egy kicsit, és kimenjünk a természetbe.

Milyenek is azok a rémálmok? Van-e vajon jelentésük?

Szabadidő és házi feladat. Két dolog ami szinte összeférhetetlen a diákok tudatában. Rengetegen járnak délutáni szakkörökre, ám sajnos saját tapasztalatból tudom, hogy néha ez a tanulás rovására megy.

Gondolom, nem csak én vagyok abban a helyzetben, hogy egyedüli leánygyermek vagyok. Ha ez nem lenne még elég, a legfiatalabb is.

Most bevezetlek titeket abba, hogy milyen érzés nálunk lánynak lenni az osztályban.

Szerintem sok olyan ember fejében fordul meg ez , hogy „az én okos kisfiam/kislányom sokkal jobb iskolát érdemelne” de saját véleményem szerint ez általános iskolában még nem alakul ki hogy milyen okos is a gyerek. Mert lehet hogy középiskolára ellustul vagy esetleg már nem érdeklik úgy a tanulnivalók mint eddig.