Miért nem lehetünk örökre gyerekek?

Mindenki életében eljön az idő, amikor társaságba kerül és barátokat szerez. Ám azonban, az évek múlásával más társaságokba kerülünk.

A kisbaba, bölcsődéssé, a bölcsődés óvodássá, és az óvodás iskolássá válik. Na és mi van akkor amikor, már mennünk kell? A világ változik és vele mi is. Egyszer el kell szakadnunk régi barátainktól, jó osztálytársainktól. Talán, a legfelkavaróbb az első, igazi ballagásunk. Amikor az általános iskolás tovább tanul, és kiszakad addigi osztályközösségből. A (számomra) rettegett érzés, akkor jön el először, mikor bele gondolok, „Jé, hét év már eltelt, egy maradt hátra”. És másodszor, ami a legrosszabb érzés, a rettegett nap, amikor búcsút veszünk iskolánktól, tanárainktól, osztálytársainktól, és a még odajáró barátainktól. Lehet, hogy ez nekem még egy év, de már igen is elkezdtem gondolkodni, hogyan is tölthetném legtartalmasabban, és jobban a velük hátralévő időt. Hiszen, nemsokára vége szakad ennek a korszaknak az életemben, és még sok diáknak is az elkövetkezendőben. Felnövünk, mindenki a saját álmai után kezd menni, a saját útját járja. A felületes barátságok megszakadnak, az osztály egyes tagjai eltávolodnak egymástól, de persze nem mindig van ez így, remélem az én esetemben nem fog ez történni. Bár, a középiskolás években, pár osztálytársunk járhat velünk egy osztályba, de az már nem lesz ugyan az. Sajnos, ennek így kell lennie. De, jó a rosszban, hogy új barátokat szerezhetünk, más emberek közé juthatunk, más lesz szemléletünk, és talán megtanulunk kicsit, „más emberek szemével is látni”. Az idő múlásával, minden változik kinek jól, kinek rosszul. A barátainktól való elszakadás, a változás fájó sebeit, az idő meggyógyítja, és már csak a szép emlékekre fogunk emlékezni.

Használjuk ki a társaságunkkal töltött időt, mert ha nem tesszük, a későbbiekben hiába sírjuk vissza ezeket az időket, többet nem jönnek már el. Ne felejtsük el, mit köszönhetünk az együtt töltött nyolc évnek, és töltsük úgy, hogy arra felnőtt fejjel, Boldogan és Büszkén tudjunk visszagondolni!