Valentin jajj!

Gondolom senkinek nem kell sokat mesélni a Valentin napról. A lányok ilyenkor reggelente olvadnak, aztán max. leütik a srácot, akitől elvárták volna, hogy ajándékot vigyen nekik. Mielőtt megosztanám a cikk második felében a saját véleményemet, beszéljünk kicsit erről. Mi is az a Valentin nap?

Valószínűleg a fiúk most rávágják, hogy a nyáladzás ünnepe. Egyesek, talán mondják, hogy csoportos összeesküvés a boltok részéről, hogy még több pénzt csaljanak ki az emberektől. Státusz-ünnep. Hiszen minél több leveled/ajándékod/csokid stb. van annál menőbb vagy, nem?!

Az igazság ennél sokkal kiábrándítóbb. Szent Bálint, Terni püspöke a 14. században a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé vált Angliában és Franciaországban. Ennek a szentről elterjedt egyik történet képezte az alapját az ünnepnek. Eszerint mielőtt keresztény hite miatt II. Claudius császár idején kivégezték, Bálint a hite erejével a börtönőre vak leányának visszaadta a látását. Mielőtt – a hagyomány szerint – február 14-én kivégezték, búcsúüzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá: „A Te Bálintod.” Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata. A legenda szerint a püspök a szerelmeseket a keresztény szokások szerint megeskette egymással, köztük katonákat is, akiknek az akkori császári parancsok értelmében nem lett volna szabad házasságra lépni.
Ugye? Semmi köze a pénzköltési kényszerhez és az ajándékstátuszhoz.

És akkor most jöjjön a vélemény:
Szerintem ez egy nagyon szép ünnep, amíg a négy falon belül marad. Gondoljuk csak végig. Tartozik másra a szerelmi életünk? Kell tudnia az embereknek, hogy kibe vagyunk szerelmesek? Látnia kell az egyedül-/szakítás után állóknak, hogy nekünk milyen boldog kapcsolatunk van? Hívd a szerelmedet randira ma este, és ott add neki az ajándékodat. Hiszen sokkal meghittebb és szeretetteljesebb egy ajándék, ha közben nem hatja át az, hogy mindenki minket bámul.