Facebook nélkül nincs élet?

Lassan már felírhatnánk a szenvedélybetegségek listájára a közösségi oldalak használatát. Egyre több olyan képpel találjuk szembe magunkat, amikor egy baráti társaság minden második tagja a péntek esti összeülős, beszélgetős estét azzal tölti, hogy a telefonján lóg és fontosnak hitt dolgokat posztol ki. Fallal zárja körül magát, egy furcsa, virtuális változatát megteremtve ezzel az antiszociális embereknek. Fizikailag ott van a társasággal, de lelkileg teljesen máshol.

 „Aki nincs fönt a Facebookon, az nem is létezik.” – tartja a mondás. De néha eljut oda az ember, hogy nem is akar azok között az emberek között élni, akik az ismerősei a Facebookon. Biztosan neked is van olyan ismerősöd – vagy te is épp olyan vagy -, aki élete apró mozdulatait, a Jó reggelt! üzenettől kezdve a vacsorája tartalmának pontos ismertetésén keresztül, mindent megoszt. És akkor ott vannak még azok, akik mániákusan vadásznak a lájkokra. Már-már státuszszimbólum, hogy kinek mekkora szám szerepel belőlük a képei alatt. Vagy például a nyálas szerelmesek, akik minden egyes nap romantikus idézetekkel és szívecskékkel bombázzák egymás üzenőfalát.
Ezek láttán kinek ne menne el a kedve ettől az egésztől? Szinte viszket az ember tenyere, hogy törölje magát azonnal. És akkor jön a mellette - ellene lista. Miért maradjak fent? Miért töröljem le magam?
Szükségtelennek tűnik, és valóban az is mindent megosztani magunkról.  Azonban a mai világban elengedhetetlen az internet használata. Lassan pedig a Facebook is nélkülözhetetlenné válik, hiszen ez napjaink legelterjedtebb és leghatékonyabb közösségi oldala a kapcsolattartásra. A barátainkat, közeli ismerőseinket persze telefonon is elérhetjük, de mi van, ha valaki olyat kell felkeresnünk, akivel akár évek óta nem is találkoztunk, vagy csak munkakapcsolatban állunk?  Mondhatnánk, hogy majd írok e-mailt, de az emberek egyre inkább csak a facebook üzeneteiket nézik meg napjában többször, míg az e-mailjeiket néha csak hetente.
Ha valaki mégis eljut oda, hogy megnyomja a Törlés gombot, akkor jön csak rá igazán, hogy milyen fontos része lett a mindennapjainak a Facebook. Ott az a 14 napos limit ugyan, amikor még vissza lehet vonni a törlést. Pont ezért sokan kísértésbe esnek, és újra belépnek. Vannak olyanok is, akiknek azonban sikerül véglegesen törölni magukat. Ami persze, mint tudjuk korántsem végleges. Minden, amit valaha feltettünk az internetre az ott is marad.
Bele sem gondolunk az adott pillanatban, de egy akkor viccesnek gondolt, kissé kompromittáló kép akár az állásunkba is kerülhet majd egyszer. Hiába töröljük le, amit később megbánunk, teljesen nem tűnik el sajnos. És ezek a megbánt apróságok akár teljesen más képet adhatnak arról, akik valójában vagyunk. Ugyanezért alakulhat ki bennünk a valóságtól eltérő kép másokról. Rengeteg rémhírről lehet hallani, sokszor nem alaptalanul, arról, hogy emberek teljesen másnak adják el magukat, mint akik.
Mindezek ellenére azt mindannyian beláthatjuk, hogy az internet, beleértve a közösségi oldalakat is fontos a mindennapjainkban és hasznos is, csak okosan kell használni. Nem szabad bedőlni a hirdetéseknek és elhinni mindent, amit a különböző weboldalakon látunk és hallunk. Valamint vigyázni arra, hogy magunkról kinek és milyen információkat adunk.