Farkasok között ember, emberek között farkas

A szünet első napján, december 21-én voltam színházban, a Dzsungel könyvén. Azt a feladatot kaptam, hogy írjak róla kritikát. Mivel rosszat nem tudnék róla mondani, annyira magával ragadott a darab ezért inkább a történet, szerintem legnagyobb mondanivalójáról fejtem ki a véleményem.

 

A főhősünket, Mauglit a mű vége felé, régi családja, a farkasok és az emberek is kitaszítottként kezelik. Akkor hangzik el a címben szereplő mondat; Farkasok között ember, emberek között farkas. Maugli megtörve, összezavarodva és elkeseredve áll a helyzet előtt. Úgy érzi, sehova sem illik igazán, sehol sincs otthon. Hiába próbált mindent megtenni, amit jónak látott, sehova nem fogadták be igazán. Kérdésekkel tele, elveszve keresi a helyét. És sajnos, ezzel nem csak színházi darabokban, filmekben vannak így a fiktív szereplők. Rengeteg ember küzd ilyen és ehhez hasonló problémákkal. Keresik a helyüket, de hiába. Akár ide-oda csapódnak a különböző társaságok között, akár egyedül vannak, a lényeg ugyanaz. Állandó hiányérzet és elveszettség. Hiszen lehet az embernek családja, attól még érezheti, hogy nincs otthona.

Természetesen a fiatalok körében jellemzőbb ez a "nem találom a helyem" érzés, és idővel megoldódik. De vannak felnőttek, akik sosem találják meg azt ahova tökéletesen illenek, ahol igazán jól érzik magukat. Sokan közülük örökre elégedetlenek maradnak, mindegy mit kapnak az élettől. Lehetnek sikeresek, gazdagok, lehet családjuk, állandóan ott jár a fejükben az a gondolat, hogy valami hiányzik. Valami olyan, ami sosem volt nekik. Mert igen, lehet vágyni valami olyan után, amije sosem volt az embernek. Amiről azt sem tudja egészen, hogy mi is az, csak érzi, hogy anélkül a valami nélkül sosem lesz teljes az élete.

És mit tehetünk mi, ha látjuk, hogy az egyik szerettünk ilyen helyzetben van? Nehéz megmondani, mindenki másképp reagál a dolgokra. Van, aki még jobban elzárkózik, ha segíteni akarnak, de van, akinek pont arra van szüksége. Először egészen kicsi lépésekben kell haladnunk. Éreztetni vele, hogy szeretjük. Közös programokat szervezni. Nem szabad ellenségessé válnunk, azzal csak végképp rontanánk a helyzeten. A cél az, hogy ébresszük rá, hogy az élete teljes, megvan mindene. A legfontosabb, hogy Ő maga is elégedett legyen saját magával. Ne kergessen olyan álmokat, amiket nem valósíthat meg. Csak a saját életét teszi tönkre ezzel.