„Az őszinteség és a tisztesség drága ajándék, ne várd olcsó embertől!”

2013. április. 12. @ Schraub Lilla  |  Rovat: Véleményünk van!

A legtöbben azt állítják magukról, hogy ők sosem hazudnak, mindig igazat mondanak, őszinték és nem okoznak csalódást. Kevéske hátam mögött hagyott évvel lehet, hogy nagy a szám, de kimerem jelenteni, a sors gyakran hoz olyan csavarokat, melyekben egy hazugság magunknak, vagy másnak kegyes lehet. De miként, hogyan, és mikor?

Kezdjük a talán legkényesebbel; az igaz mondással, és ellentétével.
Biztos vagyok benne, mindenki hazudott már. Minden napunk úgy telik el, hogy 1-2 hazugság becsúszik. Ezekkel nincs is probléma, nyilván mindenki elfelejtheti a részleteket, ha egy történetet mesél. Ez nem baj, gondoljatok csak bele, hogy lennének olyan szép népmeséink, ha nem tettek volna hozzá, vettek volna el belőle ezt-azt őseink?
Van az a mondásunk: „Az igazság néha fáj”. Ezzel tökéletesen egyet tudok érteni, ezért lehet bedobni olykor egy apró füllentést, hogy magunkat se hozzuk kínos helyzetbe. De mint ez a közmondás is tükrözi, hiába fáj, megesik az olyan, hogy muszáj elmondanod a másiknak miről is van szó.
Azt gondolom, harmóniát teremteni a kettő között, és eldönteni mikor, kinek és melyik előnyösebb, egy örök életfeladat marad. Ha nem sikerülne, még mindig ott van az a lehetőség, hogy színleled a némaságot. ;D

Őszinteség vagy csupán talpnyalás?
Nehéz kérdés, és felismerni is nehéz, viszont ha nem tesszük meg, komoly problémákat szülünk magunknak. Én személy szerint sokat vagyok fiúk társaságában, ezért mások (akik irigyek és ráadásul nem is ismernek) azt mondják rólam, hogy csak azért vagyok boldog, mert „benyalok” nekik és mindent megkaphatok. Az ilyen rosszakaróknak kell azt üzenni, hogy: „Ha nem más nyomorával foglalkoznál, hanem a magadéval és jó mélyen elgondolkodnál az életed értelmén, talán te is le lennél ilyen boldog”.
Nos, őszinteség. Számomra sokat jelent ez a szó. Nem is tudok mást jobban értékelni, mintha valaki őszinte. De ennek is (mint Jókai szereplőinek) megvan a két véglete. A legkevésbé sem őszinte ember, és a túl őszinte. Ez is egy olyan terület, amiben meg kell találni az arany középutat.