Minden vég, valami új kezdete

„Az idő múlása arra szolgál, hogy az ember lehetőséget kapjon a fejlődésre, hogy bölcsebbé váljon, kiteljesítse önmagát.”

Szeptemberben kezdődött ez a szakkör.
Az iskolában az osztályfőnök említette, hogy lehet ide jönni. Először nem is figyeltem erre, de barátnőm rávett, hogy jöjjek el.

Legelőször, még csak hárman voltunk. De ahogy elterjedt a híre, egyre többen jöttek és bővült a csapat. Most már szinte teljesen kitöltjük a helyeket.
Egyre jobban megszerettem a médiát. A várt péntek délutánokon ide jöttünk és nyugodt, hangulatos körben beszélgettünk, írtunk. Megfogalmazhattam a gondolataim, elképzelt történeteket írtam, szabadon engedhettem a fantáziám.
Bulik is voltak, amikre örömmel gondolok vissza és szerintem mindenki.
Olyan érdekes visszagondolni, hogy 10 hónapot töltöttünk el itt és, hogy milyen gyorsan megy az idő. Ennek vége lesz és már nem fogunk így összejönni. Eljött a nap, ami jelzi az elbúcsúzás idejét, de ha valami lezárul, mindig egy új, ismeretlen vár.
Nagyon szépen köszönöm Marcsi néni a munkáját,a segítségét mindenben. Hiányozni fog a médiaszakkör, és a társaság.

„A búcsú sohasem jó, de jól tudom, a barátok nem örökre búcsúznak, csak elköszönnek arra a rövid időre, míg újból találkoznak. És az idő szédületes sebességgel rohan, úgy, hogy észre sem vesszük mennyi telik el belőle mikor legközelebb találkozunk, egy pillanat vagy ezer év. A búcsú ettől megnyugtatóan szép lesz.”