Lánynak lenni a családban

Gondolom, nem csak én vagyok abban a helyzetben, hogy egyedüli leánygyermek vagyok. Ha ez nem lenne még elég, a legfiatalabb is.

Bár vannak jó dolgok is abban, hogy így alakult a helyzet. A bátyám, bátyáim nem lopják el a ruháimat és egyéb dolgaimat. Bár egyszer-kétszer vicces kedvében volt egy-két illető, de ezt inkább hagyjuk is. Azért vannak kevésbé cinkes dolgos is rájuk nézve. Mint például a fésűm, ami rejtélyes módon eltűnik, avagy a szempillaspirálom, ami egyszercsak vízzel van megtöltve. Régebben a bátyámnak inkább átok voltam, mert mindig vele akartam játszani. (Persze ilyen pónisakat, stb… ekkor olyan 5-6 éves lehettem.) Mostanság már a bátyáimmal is kijövök, persze kisebb csipkelődések, veszekedések előfordulnak. De ezek csak testvéri marakodások. Viszont mindennek van jó oldala is, mondhatni előnyös. Így például az, hogy névnapra, születésnapra több ajándékot kapok, a kölcsönpénzről nem is beszélve, amit mindig kérek.
Reggelente a bátyám trappolására könnyebb ébredni, mint az ébresztő órára. (Így garantált, hogy nem alszok el.)
Ha éppen ennivalót csinál, szólok neki és készít nekem is. (Persze neki nem tetszik ennyire az ötlet!)
Délutánonként csak a saját gépénél ül, és így nem túr ki engem a sajátomtól, sőt még a TV-t sem nézi, így ott is az megy, amit én szeretnék.
Mindig nekem van igazam, mert kisebb vagyok és aranyosabb.
Hoz nekem csokit és gumicukrot a boltból.
Karácsonykor több bekötött ajándékocska vár a fa alatt.

De vannak persze hátrányok is, és kellemetlenségek, amiket már jól megszokhattam. Ilyen például, hogy reggel felébredek a szekrényajtó csapódására.
Ha valamit el szeretnék venni tőle, tuti hogy leráz, mert erősebb mint én.
Amikor otthon finom ebéd van, ő is eszik belőle, és így nekem kevesebb „rész” jut.
Ha zenét hallgat, akarva akaratlanul, nekem is azt kell hallgatnom. (Kivéve ha nem találok egy jobb, hangosabb zenét.)
Ha nincs kedvem elővenni a kulcsomat, hogy bejöhessek az ajtón, már csak azért sem enged be.
Karácsonykor több pénzt kell ajándékokra költenem.
Mivel idősebb, én mindig csak a „Hugica” maradok.

Nem tudom mindenkinél ilyen „különös-e” a lista, de hát nálunk ez folyik, minden egyes áldott nap. Egyedüli lány gyereknek lenni a családban előnyös, ha a szekrény ügyet nézzük.

De ma minden jó, Anyuval együtt ajándékokat kapunk, hiszen Nőnap van! Remélem mindenkinél ilyen bohókás a helyzet.
Mindenesetre én örülök, hogy nincs lánytestvérem. Nekem minden jó, úgy ahogy van, semmi pénzért nem cserélném el a szüleimet sem, és a bátyáimat sem. (Na, jó talán ebben hazudok kicsit, mert fiútestvér helyett, jobban szeretnék egy aranyos kiskutyát, a nagy mellé.)