Vagyok, aki vagyok, vagy, aki vagy...

Ez a kényes téma mindennapjainkban is előfordul (az enyémben biztosan). Minden ember más: más személyiségű, más külsejű és más-más dolgokat szeret. Mindenkit így kell elfogadni, ahogy van.

Pár napja két ismerősöm a külsejükön kezdtek el vitatkozni. Rengeteg barátom veszett már össze az orrom előtt, ezért (érthető módon) megpróbáltam őket lecsitítani. Mit kezdenék én a kis cinciri hangommal két pasi veszekedése ellen? Hát semmit. A végét a történetnek nem tudom, én ott hagytam őket.
Ennek a témának a másik megindítója egy dokumentumfilm volt. Két férfiről szólt, akiknek az arcán egy hatalmas, több mint fél kilós tumor volt. A külvilág elég nehezen tudta elfogadni őket. A film végén az egyikőjük átesett egy plasztikai műtéten, amit az egész családja támogatott a 3 kisgyermekével együtt. A másik ember levedlette a bezártságát, előadott egy rövid kis beszédet, és egy csapat kosaras lánnyal készített képeket. Szép példája ez annak, hogy mindenkit úgy kell elfogadni, ahogy van.
Mikor elmeséltem egyik ismerősömnek, hogy az emberek véleményéről és elfogadásáról fogok írni, csak ennyi volt a reakciója: az emberek véleménye nem érdekel így hát kénytelenek elfogadni az én véleményemet. (pont)
Ha már a véleményről esett szó: valóban, engem sem érdekel, hogy mit gondolnak rólam egyes emberek. A családom és a barátaim már más kérdés, az ő szavukra adok. A saját véleményem pedig teljesen más tészta. Mivel én sem vagyok kíváncsi mindenki véleményére, másnak sem kell feltétlenül kikérnie az én véleményemet. Rendszerit azért szeretem kimondani, amit gondolok („ami a szívemen, az a számon”). Vannak, akik értékelik ezt, és vannak, akik gyűlölnek miatta, de engem így kell elfogadni, ha el akar valaki fogadni.
Van egy olyan „természetfeletti” dolog, amit én a legjobban tudok díjazni. A saját stílus és személyiség. Mindenki teljesen más egyéniség, ezt a láncot pedig senkinek a világon nem kéne megszakítani azzal, hogy mások stílusát utánozzák. Sajnos engem is sok ilyen „személyiség jeggyel” áldott meg az öreg mester… Nekem pedig ebből kell a legjobbat kihoznom. :D

Ne feledjétek, nem kell SENKI elvárásainak megfelelnetek, és nem kell elég jónak lennetek senkinek, csak magatokhoz. :)