Hol keressem, mikor keressem, miért keressem...
... hová lett az együtt töltött idő?
Mostanában nagyon sok ember, kommunikál egymással akár telefonon, akár interneten, vagy egyéb más közösségi oldalakon. Igazából, ez nem helyettesítheti a hosszú, szemtől szembeli őszinte beszélgetéseket. Pedig nagyon jók, felüdítőek és néhány esetben lelket önthet az emberbe. Szerintem az éjszakákon át tartó chatelés a Facebookon nem érhet fel akár negyed óra beszélgetéssel. Hallhatjuk a barátunk hangját, láthatjuk érzelmeit kiülve az arcára, és nem csak „smileykkal’’ (hangulatjelekkel) állapíthatjuk meg, hogy az az ember akivel beszélgetünk, hogyan is érzi magát az adott pillanatban.
„Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud és megvalósítja” – Albert Einstein
Einstein is megmondta már régen: Lesznek olyan elmék, akik olyan dolgokat találnak fel amiről csak maximum legmerészebb álmaikban mertek álmodni az emberek. Így volt ez a régi időkben is. Hunyadi Mátyás mert volna arról álmodni hogy Beatrix hercegnővel fog a Facebookon beszélgetni? Vagy ő is kirakja, hogy eljegyezve: Beatrix hercegnőhöz . De akár 60 -70 évvel ezelőtt is. Elérhetetlennek tűnhetett, hogy majd az ország másik végében élő lánnyal fog valaki megismerkedni az interneten. Vagy, hogy órákat beszélnek telefonon.
Bár az internet is nagyon hasznos, hogyha esetleg olyan messze élő ismerősei vannak valakinek, mint nekem, akik például elköltöztek a közelünkből és nem tudunk minden nap beszélni…vagy valami ilyesmi.
De hogy egymás mellett ülünk és SMS-t írunk, vagy interneten beszélünk úgy, hogy akár hozzá is szólhatnánk a másikhoz!? Nem egészséges. Ha van lehetőségünk személyesen beszélgetni tegyük meg, mert nem tudhatjuk mikor lesz rá megint lehetőségünk!
Becsüljünk meg minden együtt töltött percet, hiszen mindent, amit együtt teszünk, emlék marad és felejthetetlen. Sokkal jobb, mint az átvirrasztott, a gép előtt töltött éjszakák.
Régen is, nem volt internet…mégis tudták az emberek, hogy hol keressék a barátaikat. Jót játszottak délutánonként, és így felnőtt korukban volt mire emlékezniük. Remélem ez nem fog eltűnni a világból, hiszen az együtt töltött percek mindennél fontosabbak és többet érnek!
