Gyed Maroz

Most egy lassan közelgő ünnepről fogok írni nektek, ennek az eredetéről, és arról hogy különböző országokban hogyan is hívják azt a személyt, aki megajándékoz bennünket ezen a napon.

Egy mai gyereknek, ha azt a szót mondjuk, hogy Mikulás, természetesen a piros ruhás, pocakos, fekete csizmás, szakállas, piros sapkás, kedves télapó jut eszébe, aki puttonnyal a hátán december 6-án sok-sok kisfiúnak-és lánynak visz ajándékot. Arra viszont sosem gondolnak, hogy honnan ered ez az ünnep, ki is volt az a Szent Miklós, és hogyan lett belőle ez a mára roppant módon, világszerte híressé vált alak.

A piros palástban, püspöksüvegben és pásztorbottal ajándékokat osztó Mikulás eredetileg a katolikus vallású vidékeken Szent Miklós volt. Ő segítette ajándékaival a szegény családok gyermekeit.

Szent Miklós legendája szerint a püspök városában egy szegény embernek három lánya volt, akiket megfelelő hozomány hiányában nem tudott férjhez adni. Így az a sors várt rájuk, hogy hajadonok maradnak. Miklós püspök elhatározta, hogy segít rajtuk, de szemérmességből vagy szerénységből ezt titokban tette. Az éj leple alatt egy-egy arannyal telt erszényt tett a szegény ember ablakába. Egyes változatok szerint ezt három egymást követő éjjelen tette, mások szerint három egymást követő évben. A harmadik esetben az ablak zárva volt, mert kint nagyon hideg volt. Miklós püspök ekkor felmászott a tetőre és a nyitott kéményen át dobta be az aranyat, a harmadik lány éppen akkor kötötte fel harisnyáját száradni a kémény alá. A keszkenőbe rakott arany éppen belehullott a harisnyába. Mindkét változat szerint az apa a harmadik alkalommal megleste az adakozót, hogy megköszönje neki az ajándékot, de Miklós azt mondta, hogy egyedül Istennek tartoznak köszönettel.

A középkorban szerepjátékokkal emlékeztek meg Szent Miklós tevékenységeiről. Eleinte a kolostori iskolák legfiatalabb diákja alakította Miklóst, később ezt a szerepet a felnőttek vették át. Ebből alakult ki aztán az a szokás, és került Magyarországra, hogy az ünnepnap előestéjén, egy piros köpenybe öltözött apó, házról házra járt és vizsgáztatta, dicsérte, ajándékokkal halmozta el a gyerekeket, vagy éppenséggel megfenyítette, megbüntette őket. A modern magyar néphagyomány szerint december 5. éjjelén – december 6. hajnalán a Mikulás meglátogatja a gyermekeket, s ha az elmúlt évben jól viselkedtek, kisebb ajándékot ad nekik. Ez a népszokás, azaz az ablakba kitett csizmákba ajándékot helyező titokzatos Mikulásjárás, körülbelül egy évszázadra tekint vissza.  

A mai fogyasztói társadalmakban egyre inkább elterjed az a nézet, hogy Mikulás, illetve országonként más-más alak, aki a mi jóságos Mikulásunk megfelelője, a Lappföldön él, szánját rénszarvasok húzzák, a segítők pedig általában elmaradnak mellőle. A mikulás elnevezései más országokban:

Amerikában és Kanadában: Santa Claus, Angliában: Father Christmas, Baszkföldön: Olentzero, Brazíliában, Peruban és Spanyolországban: Papá Noel, Dániában: Sinter Klaas, Finnországban: Joulu Pukki, Franciaországban: Père Noël,  Hollandiában: Kerstman, Sinterklaas, röviden: Sint
Horvátországban: Sveti Nikola, Božić Bata
Japánban: Santa-szan  Hoteiosho
Kínában: Sengtan Laozsen
Lengyelországban: Mikołaj
Magyarországon: Mikulás, Télapó
Marokkóban: Black Peter
Németországban: Nikolaus
Norvégiában: Julenissen
Olaszországban: Befana vagy Babbo Natale
Oroszországban: Gyed Moroz
Romániában: Moș Nicolae
Szlovéniában: Sveti Miklavž, Božiček
Svédországban: Jultomten
Hollandiában: Sinterklaas

Ennyi lett volna a Mikulásról,  mást nem is mondok, csak annyit, hogy: Kellemes Ünnepeket!