Minimális cél teljesítve, mégis nagy az elégedetlenség
8. helyen zárta a Mocsai csapat a dániai rendezésű kézilabda Európa bajnokságot. Minimális célként a legjobb 8-ba kerülést jelölte ki a kézilabda szövetség, ami elég nagy és nehéz feladatnak bizonyult. A Magyar csapat ugyanis a „halálcsoportba” került, ahol az ellenfelek a világbajnok Spanyol válogatott, Izland és Norvégia volt. A fiúk mérlege a csoportmeccseket követően egy vereség és két döntetlen. Cikkem végén szeretnék kitérni a magyar csapatot ért kritikákra.
cikk: Perleczky Boglárka
Ezután jöhettek a középdöntők egy új helyszínen, Herningben. Ez sem bizonyult könnyebb feladatnak a csoportmeccsekhez képest, hiszen az ellenfelek listája közt ott volt a házigazda dán válogatott is. Az első középdöntős mérkőzésünk mégis bizakodásra adott okot, Macedóniát könnyen, 6 góllal múlta felül a válogatottunk (31-25), és úgy tűnt, hogy átlövőink játéka is feljavult, hiszen Nagy K. és Ancsin G. 4-4, míg Putics B. 3 góllal járult hozzá a magyar sikerhez. A dánok elleni meccs következett. A lehető legnehezebb ellenfél az EB-n, hiszen hazai körülmények között játszanak, egytől-egyig nagy nevek a 21. századi kézilabdázásban. A magyar csapat azonban végig tartotta a lépést a dánokkal és csak 4 góllal maradt alul a meccs lefújását követően (28-24). A harmadik ellenfél Ausztria nemzeti válogatottja volt. Magyar szempontból csak a győzelem volt elfogadható, és még akkor sem lett volna biztos, hogy játszhatunk az 5, helyért. A mérkőzés előtt mindenki a győzelmet várta a csapatunktól, de még a félidőben is úgy nézett ki, hogy ebből akár nagyarányú győzelem is lehet (félidőben: Magyarország-Ausztria 13-9). Aztán elkezdődött a második félidő. Meg kell említenünk, hogy a már amúgy is foghíjas válogatottunknak nem volt szerencséje, hiszen többen vírusos betegséggel küzdöttek, és az egyre jobban játszó Ancsin Gábor nem tudta vállalni a mérkőzést, a dánok elleni meccsen szenvedett kisebb térdsérülést. Ancsin hiányát és a beteg játékosok gyengébb teljesítményét pedig az ellenfél kihasználta, így egy gólos vereséget szenvedett a csapat az utolsó középdöntős mérkőzésen (24-25). Ekkor eldőlt, a magyar válogatott a 8. helyen zárja az EB-t.
A vereséget követően rengeteg bántó és ellenszenves véleményt olvastam a közösségi oldalakon a magyar csapat teljesítményével kapcsolatban, amik úgy gondolom nem jogosak, hiszen ezek a srácok nem adták fel. A legnehezebb csoportból továbbjutottak, a középdöntőben megverték a világklasszis Lazarovval vezette macedónokat, az Európa bajnokság egyik legszínvonalasabb mérkőzését játszották a világ egyik legjobb csapatával, és igen, kikaptak. Kikaptak egy olyan csapattól, akiknek nem sikerült még a pontszerzés sem addig a mérkőzésig. De küzdöttek, végig azt nyújtották, amit tudtak és emelt fővel távozhattak minden lejátszott mérkőzés után. Mégis sokan egy oldalon emlegetik őket a foci válogatottal. Én imádom a futballt és nagy szurkolója vagyok a focistáknak, de akkor is azt gondolom, hogy büszkék lehetünk a kézilabdás fiainkra, akik még mindig ott vannak a világ élvonalában, míg sajnos ez a focistákról nem mondható el. Reméljük, hogy a Pintér Attila vezette válogatott eredményes lesz a jövőben, abban pedig biztosak lehetünk, hogy Császár Gáborék még rengeteg bravúros teljesítménnyel fognak mosolyt csalni a magyar emberek arcára.
Szép volt Fiúk!
