A modern "vámpír" könyvekről

Ezután a cikk után nagy valószínűséggel az Alkonyat rajongó lányok kinyomozzák hol lakom és éjszaka szívószállal kiszívják a véremet. De a kóros vérszegénység hatására sem fogok változtatni a véleményemen, miszerint a vámpír ne legyen tinédzser és essen szerelembe, hanem vegye el ami kell neki, ami pedig szükségtelen, azt dobja félre.

Távol álljon tőlem, hogy egy bestseller szerzőt bíráljak, de hát mégis! A vámpír kultuszt megalapító Bram Stoker valószínűleg forog a sírjában. Drakula elégett, nem pedig csillogott, kérem szépen. Persze az Alkonyat-saga egy nagyon jó, érdekes, sikeres és szép Love story. De semmi esetre sem vámpírkönyv. Az egyetlen igazi vámpír az Aro és bandája volt, akik lesza*ták az emberi létet, vért szívtak, a testet pedig eltüntették. Be kell valljam én az Alkonyatban Viktória meg Aro bandájának szurkoltam, a Vámpírnaplókban pedig Damon-nak. Ők voltak ugyanis azok az "emberek" akik hűen a hagyományokhoz, megtartották a régi vámpír-tulajdonságokat. A legnagyobb hibás szerintem az elkorcsosulásban az Interjú a vámpírral című alkotás, amit sokan félreértelmeztek. Elvégre annak főszereplője volt talán az első romantikus vámpír, aki tisztelte az emberi létet, míg társa és a többi vámpír is haszonállatnak tekintettek minket. De mint oly' sok esetben a kivételnek most is erősítenie kellett volna a szabályt, ehelyett ledöntötte azt. Minél több vámpírkönyvet olvasok annál nagyobb a csalódásom. De ezek helyett vígasztal az, hogy a többi fantasy írás fejlődik és mindig tud mutatni valami újat. De persze ez csak az én személyes véleményem.