Nephilim emlékek 2. rész

Folytatás, onnan ahonnan abbahagytuk.

 - Meglepődtél mi? Nephilim. - Az utolsó szót szinte köpte.

 - Annyira nem. A démonok legtöbb tulajdonságát birtoklod. Bunkó vagy, és kevesebb a divatérzéked mint nekem, pedig az nagy szó, ráadásul tárgynak tekinted a nőket. Aztán meg amikor falhoz vágtunk láttam, hogy fekete lesz a szemed egy percre. Csak egy gusztustalan hiba vagy. Még a nephilimeknél is jobban gyűlölnek.

Próbáltam kiprovokálni, hogy ő támadjon először, így megismerhetném a technikáját.

 - Tippelek, anyád egy szukkubusz. - Sikerült. Ezzel az utolsó mondattal elértem, hogy teljesen kiakadjon. A szukkubuszokról tudni kell, hogy férfiak életenergiáját szívják, bizonyos intim körülmények között. Ákos egy ugrással a levegőben termett. Alig emelkedett el a földtől újra ott találta magát. Alex tiszta vérű, minden őse vámpír, így a leggyorsabb természetfeletti lények közé tartozik. És legerősebbek közé, a nephileket leszámítva. Szóval Ákos már a földön feküdt, karmokkal a torkánál.

 - Szuper. Te voltál a titkos fegyver.

 - Kár. Legköze...

Alex repült hátra kék lángcsóvát húzva maga után.

 - A kedvenc dzsekim!

 - Ne aggódj, nem sokáig érzed a hiányát.

Ákos rólam szinte megfeledkezve lődözte a tűzgolyókat a barátomra.

 - Figyelned kéne a másik ellenfeledre is. - A háta mögött álltam, és közvetlen közelről mondtam a fülébe. Hirtelen megfordult és felrepült, de addigra már késő volt. A hátára raktam egy plasztikbombát. Egy kicsit talán piromán vagyok, de ez kicsi és nagyot szól. Ráadásul a fénye is szép mikor robban.

 - A robbantás művészet! - Kiáltottam utána egyik kedvenc animeszereplőmtöl idézve. Persze ez nem öli meg, hisz félig démon, de lassítja. Ha egyszer a rendőrség átkutatna! Az övtáskám tele bombákkal, a kabátom alatt meg kések, tőrök, dobófegyverek. Egész pontosan egy boszorkánytőr, egy vadászkés, és tíz-tizenöt dobótőr. Nem hiszem, hogy könnyen megúsznám a dolgot.

 - Oké tűnjünk innen. Ha csak fele olyan gyorsan regenerálódik mint én ez a töltet akkor is csak 5-6 percig ütötte ki. Otthon kutyulok neki egy speckot, hátha kell.

 - Te és a speciális bombáid! Szerintem még ellenem is van egy.

 - Niiiiiiiiiiiincs! Asszem.

 - Egyszer megnéznék egy házkutatást a pincétekben.

Hát ja. Ott rendeztem be a labort. És mivel van a közgyűléses helyhez van kulcsom ott tartjuk a természetfeletti összejöveteleket. Anya nem nézi jó szemmel, hogy ennyire nyakig benne vagyok a dologban.

 - Oké. Mindjárt jövök. - Alexnél ez a mindjárt azt jelenti, hogy mire teszek egy lépést a pad felé, hogy leülök, addigra a kezében egy kémcsőnyi vérrel közli, hogy mehetünk.

 - Te képes voltál megcsapolni?

 - Aha, még tű se kellett hozzá. Szépen elintézte a bombád.

***

 A pincénk elég durván nézett ki. Kész főhadiszállásnak volt berendezve. Az asztalon különböző mágikus eszközök és azok elkészítésére szolgáló tárgyak, mérgek apró kémcsövekben, és egy lombik zavaros fekete cuccal amiben két szem úszik.

 - Ez az amire gondolok?

 - Igen, de még nem stabil. Ne nyúlj a homunculusomhoz.

 - És miért is csinálsz te homunculust?

 - A szolgadémonok hasznosak. Nem kap öntudatod majd, így enni is csak parancsra tud.

 - Szadista állat.

A fal is tele volt aggatva. Különböző dimenziók térképei, kardok, pajzsok és rengeteg fegyver. Egy szobainason fekete földig érő bőrkabát, fekete ing és nadrág. Nekikezdtem a munkának. Először különböző mérgező növényeket kevert a plasztikbombához, majd olyanokat, amik gátolják a mana áramlását. Aztán jöhetett Ákos vére.

 - TI NORMÁLISAK VAGYTOK? Ha lehetne most azonnal átnyúlnék a kristálygömbön és kinyírnám mindkettőtöket! - Üvöltötte Kata feje a látóeszközből. - Tudjátok hány ember emlékét kellett törölnünk? Komolyan 200 méter magasban kellett felrobbantani azt a hülyét? Hülyék!

 - Oké, oké, hülyék vagyunk. De maradt a véréből.tudjátok használni valamire?

 - Talán. Csinálhatok belőle akár egy pecsétet is, vagy köthetek vele szerződést, akkor is ha nem akarja. Elvégre démon. Áttudjátok most hozni?

 - Most nem. Majd este, ha megyünk vadászni odaadom. Mostanában sok a vad démon.

 - Oké, akkor este. És most, ha lehet robbantás nélkül.

 - Hát persze.