Nephilim emlékek 1. rész

Egy elképzelt történet, egy elképzelt világbeli ,elképzelt közeljövőben.

 - Oh, ne haragudj!
 - Semmi gond.
Már megint megcsináltam. Itt a lány aki tetszik és én meg fordulás közben kiverek a kezéből mindent.
 - Tényleg sajnálom. - Mondom neki, miközben segítek felszedegetni a cuccait.
 - Ne aggódj, már mondtam, semmi baj. Bárkivel előfordulhat.
Én azért még mindig szégyenlem magam, azután is, hogy elment. Persze tudom, hogy sosem lehetünk együtt. Nem azért, mert hosszú szőke hajával és smaragdzöld szemével ő gimi egyik legszebb lánya én meg csak egy középkategóriás senki vagyok, hanem mert ő ember. Én meg nem annyira. Az egész 14 éves koromban kezdődött. Először csak néha olyan érzésem volt, mintha szétrepedne a bőr a hátamon. Aztán ez megtörtént és hatalmas fekete szárnyaim nőttek. Kiderült, hogy nephilim vagyok. Egy  hiba. Félig angyal félig ember. Mindig is szerettem a fantasy dolgokat, ezért tudtam mi vagyok. A nephilimek a teremtés hibái, ezért angyalok egy csoportja és az egyház emberei is üldözik őket. Ezután jött az újabb csapás. Megtudtam miért hagyott el az apám. A szüleim közül ő volt az ember. És félt a saját fiától. Ennek már két éve. Azóta megtanultam irányítani a képességeimet és átvettem a vezetést a környék természetfeletti lényei fölött. De a dolog egyre bonyolultabb. Egyik éjjel arra ébredtem, hogy ég az ágyam. A fél karom tűzbe borult és az gyújtott fel mindent. A repüléshez, bármilyen nyelv megértéséhez (még a kutyámat is! múltkor részletezni kezdte mit tenne egy csinos kis pudli lánnyal. Hadd ne írjam le.) emberfeletti erőhöz, most már pirokinetika is társul. Most meg itt állok a suli folyósólyán mint egy hülye, és bámulok egy lány után aki már rég elment.
 - Hé Barna! Odafagytál?
 - Ne izéld már! Szegény szerelmes.
Jellemző rájuk. A két legjobb barátom. Alex és Kata. Alex mindig kimondja amit gondol, Katától meg a legnagyobb sértés is gondoskodó megjegyzésnek hat. Habár jaj annak aki megsérti! Az megtanulja, hogyan illik viselkedni a lányokkal. (Komolyan! Szerintem a suli erkölcse jelentősen javult, mióta ide járunk.)
 - Gyere már! Le fogjuk késni a buszt!
 - Jól van megyek! Elmegyünk fagyizni miután hazaértünk?
 - Na mi az? Semmi különóra?
 - Hála istennek! Szeretem mindet, de szabadidő csak legvadabb álmaimban... De nem erről akarok beszélni veletek. Ez fontos.
Ők ketten tudják mi vagyok és igaz barátaim maradtak. Nem kérdezősködtek, nem húzódtak el és ugyanúgy viselkedtek velem ezután is. (Bár ennek más oka is volt)

***

Miután mind rendeltünk neki is kezdtem.
 - Ma egész nap éreztem valakit a suli környékén. Nem tudom ki vagy mi volt, de elég erősnek tűnt.
 - Hát igen. És elég sötétnek is. - Mondta Kata. Ő a helyi wicca boszorkák vezére. Közülünk csak Alex nem érzi az energiákat. Vámpírként neki ez nem létszükség. A Kata nap mint nap ezzel dolgozik, én meg csak akkor tudok életben maradni ha érzek másokat. Természetes védelmi mechanika. Persze az Alex is érzi, csak nem olyan tisztán mint mi. 
 - A suliban senkin nem éreztem.
 - Lehet, hogy rád találtak. 
 - Te és a pozitív gondolataid.
 - Szerintem csak egy új diák. Valószínű csak a papírjait intézte ma.
 - Engem ez nem nyugtat meg. Mindenki tudja, hogy a környéken mi hárman vagyunk a legerősebb lények, de ha ezt megkérdőjelezi valaki azzal felhívhatjuk magunkra a figyelmet.

***

1 hét múlva az igazgatói előtt ültünk. 2 nappal a beszélgetésünk után szóltak, hogy új diák lesz. Mi vezettük körbe a suliban. A neve Ákos. Őt éreztük tegnap. Nyitottam egy rést a pajzsomon, és örömmel nyugtáztam, hogy a kiszabaduló energiámba beleszédült. A baj csak az, hogy többet küldtem mint akartam, úgyhogy én is. Elkezdtük a túrát. Először megmutattuk neki az osztálytermeket, a tesitermet, a társalgót, az ebédlőt, és indultunk volna a DÖK terembe elintézni a papírjait, amikor egyszer csak letapizta a Katát. Ő lendületből lekevert neki egy pofont, az Alex és én meg falhoz vágtuk. A baj csak az volt, hogy akkor fordult be a sarkon az igazgató. Azóta itt ülünk és ellenségesen méregetjük egymást. 
 - Jöjjenek be!
 - Szóval a két alelnök és barátjuk, meg az új fiú. Nagyot csalódtam. Az évfolyam 3 kiváló tanulója, és valaki aki csak most jött. Nem túl fényes belépő.

***

Bár a mai nap más is történt. Csak, hogy jót mondjak. Elhívtam Alizt randizni és igent mondott. Szombaton találkozok vele a Plazánál.

***

Suli után hazafelé indultunk. Már a buszon észre vettem, hogy Ákos követ minket. Komolyan meg kéne tanulnia elrejteni az energiáit, mert ebből bajai lehetnek.
 - Ráértek? Követ minket.
 - Érzem én is, de nekem haza kell mennem. Büntetésben vagyok a falhoz vágós dolog miatt. A diri felhívta a szüleim. - Mondta Kata.
 - Én ráérek. Mi legyen?
 - Először csak érjünk haza. Otthoni terepen biztosabb.
Megvártuk míg a Kata felszállt a buszra, aztán elindultunk az arborétum felé.

***

A parkot néhány éve felújították és azóta is szépen rendben tartja a városgondnokság.Van egy nagyobb füves rész, néhány paddal, fáktól övezve. Itt ültünk le és vártuk, hogy Ákos utolérjen minket. Nemsokára hangos suhogást hallottunk és ő ereszkedett le mellénk. Még jó, hogy ilyenkor senki nem jár erre. Bár így is, hogy nem láthatta egy ember sem, én megrémültem. Szárnyai voltak mint nekem, de az övé vörös bőr volt. Ákos félig démon.