Mi történt Laurával?

Laura a legjobb barátnőm azt hittem mindent tudunk egymásról, de tévedtem. Megváltozott valami.... 

A legjobb a barátnőm Laura. Minden nap együtt vagyunk a suliban, szabadidőnkben találkozunk és mindent tudunk egymásról. Hétvégénként egymásnál alszunk és mindent kibeszélünk.

Egyik héten nem mentem iskolába mert beteg voltam és nem is találkoztunk. Hétfőn az osztályban Lau teljesen más volt. Odajött hozzám és beszélgettünk. Furcsa dolgokat mondott és a viselkedése is más volt de még a stílusa is. Feketébe öltözött, pedig eddig mindig színesben járt. A színes karkötők helyett szegecses sötét ékszerek voltak rajta. A szeme teljesen sötétre volt sminkelve . A szokásos vidámsága eltűnt és helyette szomorúság látszódott rajta.  Amikor megkérdeztem tőle mi történt , azt mondta, hogy nem tartozik rám. Ezelőtt sose mondott ilyet, pedig már óvodás korunk óta barátnők vagyunk.  Nem ez volt a legkülönösebb hanem az, hogy szünetekben azokkal beszélgetett, akikkel nem szokott, mert rossz társaságnak tartottuk őket - eddig. Suli után nem jött haza, hanem azt mondta dolga van és elment másokkal.

Másnap megkérdeztem a többieket, hogy mi történt amíg beteg voltam. Linda azt mondta, hogy Laura egyedül érezte magát mert nem volt kivel beszélgetnie. Annáék (a másik társaság) észrevették és magukhoz hívták. Azóta velük lóg  és olyan lett mint ők. Beilleszkedett közéjük, teljesen kifordult magából. Ellógott a suliból, nem jött be több órára, beszólt mindenkinek.

Ezután odamentem Laurához és elhívtam, hogy aludjon nálunk, mert egyedül lennék és szeretném, ha ott volna velem. Igent mondott és este 6 körül át is jött. Először kicsit furcsa volt a helyzet, mert nem akart nagyon beszélni semmiről, csak mosolygott de láttam rajta, hogy valami bántja. Bementünk a szobámba, bekapcsoltam a zenét. Elmondtam neki, hogy megbízhat bennem és látom, hogy valami nincs rendben. Nem titkolózott tovább, mert tudta, hogy nem hagyom ennyiben.

Tehát elmesélte, hogy mi történt vele:
- Az az igazság, hogy egyedül éreztem magam és Anna nagyon kedves lett velem. Nem gondoltam, hogy ez lesz. Először csak beszélgettünk, majd elkísértem őket pár helyre. Megismertem a barátaikat és valahogy már nem úgy gondoltam rájuk mint azelőtt. Nem tartottam őket rossznak. Szombaton elmentünk bulizni. Valahogy elvesztettem a fejem, ittam és valami más is volt benne. Nem sok mindenre emlékszem de jól éreztem magam. Másnap nagyon fájt a fejem, hánytam. Teljesen összezavarodtam. Azt hittem nem értenél meg ezért nem mondtam el. Azelőtt sosem gondoltam, hogy ilyet csinálok. Sajnálom. Próbáltam leszokni de a többiek… Vasárnap a házibuliban mindenki be volt lőve, részegek voltak. Én ezt nem tudtam megtenni, haza akartam menni. De Anna odajött és úgy tett mintha megértene, azt mondta maradjak vele és jól fogom érezni magam. Innen homályos az este, nem tudom mi történt.

Miután Laura befejezte, csak ültünk és hallgattunk. Átgondoltam mennyi minden történt. Észrevettem, hogy Lau engem néz. Átöleltem és tudtam, hogy megoldjuk. Már régóta barátnők vagyunk, mintha a testvérem lenne. Nem értem mért csinálta, de meg akar változni és olyan szeretne lenni mint régen. Megbeszéltük, hogy elmondjuk a szüleinknek és elkísérem elvonóra, orvosi kezelésre. Nem ellenkezett.

Egy hónap után már minden jobbra fordult. A szülei nagyon haragudtak rá, csalódtak benne, de természetesen segítenek neki mindenben. Az osztályban a többiekkel kibékült, bocsánatot kért tőlük. Anna és társasága pedig jó messzire elkerülte. Az orvosi segítség sokat segített, de még kell járnia rehabilitációra. Én mindenben mellette állok és támogatom. Remélem kis idő után olyan lesz mint ezelőtt.