Lélektöredékek #7

2014. február. 28. @ Kovács Gitta  |  Rovat: Elbeszéléseink

„A fantázia összeroskad, mikor mindazt fel akarja emelni,
amit az élő látás hozott eléje, s felakad a kifejezés,
mikor érthetővé készül tenni azt, ami valóság.”

(Jókai Mór)

 

  • Talán Ő is képes lett volna harcolni értünk, de ezt nem tudhattam biztosan. A valóság tudata erőltettek a feladásra, viszont a remény még mindig erősen húzott afelé, hogy talán a kitartás boldogságot hozhat.
     
  • A tények megértéséhez mélyen a múltba kell visszamenni, egészen a gyökerekig. Több évszázados messzeség rejti a jelen bonyodalmait.
     
  • Az 1. századi Szilézia területe. Az ókori keleti germán ligius népcsoport tagjai a környezeti tényezők viszontagságaiból kiábrándulva arra az elhatározásra jutnak, hogy lépéseket tesznek a változás érdekében, és kicsiny közösségüket egyesítve útra kelnek.

 

  • Hosszú vándorút után beérve a Kárpát-medencébe egy időre letelepednek a mai lakóhelyüktől nem messze. Utolsó említésük 280 körüli időpontra datálható, amikor ugyanis írásos emlékekben bukkannak fel. Ekkor az Alsó-Duna területén voltak megtalálhatók.

 

  • Természetesen történetük itt még nem ér véget, csak a külvilág számára. Nagyjából két és fél évszázaddal később 425-ben nyugati irány fölvéve megérkeztek a jelenkori lakhelyükre.

 

  • Elszigetelt társaság, komoly múlttal, vallással, és törvényekkel. Ezek közé tartozik az is, ami miatt ilyen hosszú kitérőben említem az eredetemet. Az egyik legfőbb, és megszeghetetlen hagyomány a szülők által kijelölt házasság. A 21. életévemet betöltve ahhoz kell hozzámennem, akit kiválasztottak nekem születésemkor. Ezen felül a közösségen belüli kapcsolatokat sem díjazzák, és az eljegyzés előtti kapcsolat tiltva van.
     
  • Komplikációk tömkelege áll kettőnk közé, s nekünk különösen erősnek, határozottnak, és mindenekfelett biztosnak kell lennünk magunkban, és egymásban ahhoz, hogy kitartsunk céljaink mellett.