Rolwahur - Ithuriel - Bevezetés és 1. fejezet

Fantáziám második szüleménye, amelyben egy bukott angyalról olvashattok. Történetét és, hogy hogyan vált bukottá lentebb olvashatjátok.

Bevezetés

Te, aki most ezt a könyvet olvasod szerencsés vagy. Hisz minden valószínűség szerint átlagembernek születtél, s így nem bűnhődsz a szerelembe esés miatt. Nem úgy, mint az angyalok. Nem válsz bukottá és kárhoztatsz örök földi létre, mint egykoron én. Ez a napló a Mennybe való visszajutásomat meséli el, onnan, hogy találkoztam azzal a lánnyal, aki egész földi létemet felforgatta. A nevem Ithuriel és egy bukott angyal vagyok, fekete szárnyak, fekete szem, fekete haj. Régen a mennyben egy kivételesen fontos szerepet töltöttem be, de akkor megjelent egy nő, akibe beleszerettem és ezért letaszítottak. Nos, földi most elolvashatod földi létem utolsó pár napját.

1. fejezet

- Segítség!

Hallottam a kétségbeesett kiáltást a sikátorból. Szívem szerint tovább mentem volna, de ha vissza akartam kapni a pozíciómat muszáj volt bemennem. Hihetetlenül gyűlöltem az emberek gyengeségét és múlandóságát. Még csak nem is érte meg elbukni azért a lányért. Azt hittem, ha elbukom, emberré válok, ehelyett a szárnyam megfeketedett és örök földi létre kárhoztattam. A lány idővel megöregedett és meghalt én pedig végignéztem, ahogy a halál angyala elvitte a lelkét. Az a szemétláda még oda is vetette nekem, hogy ezért aztán megértem elbuknom. Ezután mindenhol azt kerestem, hogyan kerülhetek vissza a mennybe. Minden régi fóliánst és iratot átnéztem, amíg megtaláltam a választ. Meg kell mentenem 1000 földi életet, vagy el kell nyernem egy feloldozó bocsánatát. Az utóbbira nem sok esélyt látok, mert az egész világon mindig csak egy van belőlük. Szóval befutottam a sikátorba, remélve, hogy időben odaérek és megmenthetem. De a sikátorban nem várt meglepetés fogadott. A bajbajutott lány fölé az a nő hajolt, akibe régen beleszerettem. De most hatalmas szárnyak álltak ki a hátából. Ekkor minden világossá vált számomra. A lány szukkubusz1 volt és engem átvertek. A düh vörös ködként telepedett a tudatomra.  A lányra vetettem magam, a hátamból 4 méter fesztávolságú, óriási szárnyak nőttek ki. Kezemben ott lángolt az angyalok kardja. Azonban mielőtt elértem volna hátraugrott és eltűnt egy portálon keresztül, amit akárhogy próbáltam, nem tudtam újra megnyitni. Tehetetlen dühömben csak üvöltöttem, aztán rájöttem miért is jöttem ide eredetileg. Megfordultam, és a lány ahelyett, hogy sikított és az életéért könyörgött volna csendesen megszólalt.

- Ithuriel.
- Tessék?- néztem rá megrökönyödve. – Honnan tudod a nevem?
- Feloldozó vagyok. Nem te vagy az első bukott, akit látok.
- Mit akarta tőled a szukkubusz? – Teljesen meglepődtem, de próbáltam fenntartani azt a látszatot, hogy nem érdekel a dolog.
- Nem tudom.
- Nem mondod meg, vagy tényleg nem tudod?
- Mentem hazafelé, itt lakok a környéken. Az a démon kiugrott a sikátorból, és berántott ide.
- Mondott valamit?
- Semmit.
- Tudod, hogyan kell megvédeni az elmédet, a külső behatolástól?
- Igen.
- Megpróbált betörni a tudatodba?
- Nem.
- Hajlandó vagy egész mondatokban beszélni, vagy hagyjalak itt a csudába?! – csattantam fel. Kezdett idegesíteni, hogy semmi mást nem mondd.
- Várj! Vissza akarsz menni a mennybe?
- Miért kérdezed
- Mint már említettem Feloldózó vagyok.
-Örülök neki. Mit vársz, most mit csináljak?
- Válaszolj. Vissza akarsz menni?
- Igen. De előbb bosszút akarok állni.
- Miért?
- Mert az a szukkubusz tehet róla, hogy elbuktam.
- Hogy-hogy?

Neki is elmeséltem, amit nektek. Miután végeztem nem szólt semmit. Aztán megkérdezte, hogy hazakísérem-e.

- Hogy mi?
- Azt kérdeztem hazakísérsz-e.
- Mégis miért tenném?
- Mert segíthetek.
- Te? Te csak egy egyszerű ember vagy.
- Értek egy keveset a varázsláshoz.
- Azzal aztán sokra megyünk, a szukkubusztól sem tudtad megvédeni magad.
- Bunkó vagy!
- Majdnem. Nem bunkó, bukott.
- Mindegy. Haza kísérsz vagy nem?
- Oké. Valószínű akartak tőled valamit. De nem foglak megvédeni. Éjjel ott maradok, viszont reggel elindulok megkeresni azt a nőt- mondtam neki.

Azzal elindultunk a háza felé.