Az álmok városa (1. rész)

Hatalmas tömeg állt a színház előtt. Fűzők, parókák, harisnyák és terjedelmes szoknyák tengere. Mindenki kíváncsian vizslatta az embereket, ki van ott, ki nincs, ki kivel jelent meg. Kárörvendő vigyorral mesélték egymásnak a nemrég hallott pletykákat. A földön szórólapokat és szemetet fújt a szél. Március 1-je volt, mindenki kabátot viselt. Hatalmas tábla hirdette, hogy mit játszanak aznap este.

Da Ponte és Mozart közös munkájának a Figaro házasságának a premierje. A cím alatt hosszú szereplőlista hirdette a színészeket és a közreműködő kórust. Musica Sacra, Bécs leghíresebb templomi kórusa, nem is csodálom, egy ilyen nagyszabású művel kapcsolatban nem lehetett megengedni holmi másodosztályú zenésztársulatot.
Én az anyámmal és a bátyámmal voltam ott, természetesen nem a kulturális művelődés érdekében. Anyám az egyik szomszédunktól hallotta, még hetekkel ez előtt, hogy egy bizonyos von Starhemberg is tiszteletét teszi az előadáson. Több sem kellett anyámnak, szerzett három jegyet, engem a legelegánsabb ruhámba öltöztetett és elrángatott ide. Azzal a céllal, hogy valami csoda folytán biztosan von Starhemberg közelébe kerülök és ő egyből belém szeret. Hiába, anyámnak nagyon imponált a férfi egyetlen jó tulajdonsága, ami pedig nem más, minthogy gazdag, mérhetetlenül gazdag. Két férfi mellettünk hangosan beszélgetett.
- Hallottad, hogy amikor Beaumarchais megírta a drámát, amiből ez az opera készült betiltották. Azóta sem engedték játszani.
- Én ugyan nem bánnám, ha Mozart és Da Ponte szerzeményét is levennék a műsorról. – fintorgott az alacsonyabb
Én is elfintorodtam, nem értettem, hogy mit keres a várakozó tömegben, ha szemmel láthatóan nem értékeli Mozart munkásságát.
- Ne fintorogj Emma! – szólt rám anyám
- Bocsánat, de elrángattál magaddal ide, férjfogóba, amihez tudod jól, hogy nem volt kedvem. Hideg van, az emberek pedig lökdösődnek és mindenki csak egy újabb pletyka után néz. Ezek után arra kérsz, hogy ne fintorogjak? – néztem rá
- Igen, arra kérlek. Próbálj meg elkötelezett lenni. Szükséged van egy rendes férjre.
- Rendes alatt azt érted, hogy gazdag? – kérdeztem felvont szemöldökkel, anyám nem válaszolt – Különben is, külföldre akarok menni, tanulni. – mondtam büszkén
- Ez tudod, hogy lehetetlen, Emma. – mondta a bátyám – Egy kis nyelvtanulás, művészet nem fog megélhetést biztosítani neked. Főleg, hogy nő vagy. Elérhetetlen álmokat kergetsz.
- Már döntöttem. – jelentettem ki
Anyámon láttam, hogy vitát akar kezdeni, ha kell jelenetet rendezni, ezzel is felhívni magára a figyelmet, de kinyíltak az ajtók és a tömeg elindult befelé.