Új élet

Szeptemberben nagy változást hozott az életembe az iskola. Nem csak az új osztálytársak, vagy a tanárok miatt, hanem azért is, mert meg kellett szoknom a kollégiumi életet is.

A bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium

Az első hét igazából nehézkes volt. Igaz, soha nem voltam egyedül, mert mindig sokan voltak körülöttem, de a családom nagyon hiányzott, haza akartam jönni. A végzősök szecskáztattak minket a szünetekben, ezt azért én elég jól megúsztam, mert csak néha kellett énekelnem, szerelmes verset írnom, vagy a sarokba állnom… De lassan ment a hét, és a nyár után vissza kellett szoknom a tanuláshoz is, sajnos sürgősen fel kellett fognom, hogy véget ért a nyár.

Aztán a hétvégén hazajöttem, kipihentem magam, ami nagyon jó volt. Nehéz szívvel, de újra visszamentem a kollégiumba. Érdekes módon, most már könnyebb volt. Az első hét nehezén túlesve, jobban felszabadultam. Ezen a héten készülődtünk a Szecskaavatóra, a Szecskaműsorra és már nagyon vártam a Szecskabált. Elmesélem sorjában: a Szecskaavatón mi osztályunk lányai mikulásként, a fiúk nyusziként vettek részt. Különböző vicces feladatokat adtak nekünk a végzősök, amit versenyszerűen csináltunk. Én a társkeresést kaptam, ami annyit rejtett, hogy bekötött szemmel kellett megkeresnem az osztálytársaimat. Ez nem volt nehéz, de volt kakaóharapás, lufiborotválás, kocsikázás és még sok-sok érdekes, vicces feladat.

Az avató végén esküt tettünk. Az avatás után következett a Szecskaműsor, ahol mi hupikék törpikék voltunk, és egy jelenetet adtunk elő. Utána átöltöztünk ünneplőbe és a színpadon megkaptuk az iskolai nyakkendőt, a kitűzőt, ez azt jelentette, hogy már nem vagyunk szecskák, hanem az iskola rendes tagjai.

Este végre eljött a várva várt BÁL. Lelkesen készülődtünk, és egész este táncoltunk. Másnap kicsit éreztem is a lábamon, de nagyon jó este volt.

Az iskoláról még annyit érdekességképpen, hogy így év elején különböző versenyeket, sportrendezvényeket is tartanak. Ezek egyike a 100 körös futás, amit a Forberger pályán rendeznek, képzeljétek el, ez olyan verseny, amin 3 órán keresztül lehet futni. Én 50 kört futottam le, ami 10km. Meg vagyok elégedve vele, de majd jövőre megpróbálom a 100 kört is. A futás közben zene szólt, teát osztottak, szurkoltak, jó volt a hangulat.

A tanulással kapcsolatban pedig arról számolok be most nektek, hogy az osztályfőnökünk Ferenczi Imre nagyon kedves, és jó tanár, segítőkész, örülök, hogy őt kaptuk. A nevelőnőnk Tormássi Éva, ő is kedves, meghallgat minket, segít, ahogy csak tud. Az osztály összetartó, jó a közösség, sok barátra találtam. A felsőbb évesek is szívesen segítenek nekünk, nem lenézőek, hanem kedvesek. Jól érzem magam itt és csak ajánlani tudom az iskolát, mert jó a közösség, sok szakkör van, a tanárok segítőkészek, kirándulásokat szerveznek. Nemigen lehet unatkozni.

szerzőnk, a kép bal oldalán