Havazás miatt késik, kimarad, elakad

Napok óta hallgathattuk a TV-ből, rádióból, hogy kis hazánk idén sem marad havazás nélkül. Bőven lett volna időnk felkészülni és tanulni a tavaly márciusban történt hibáinkból. Az illetékesekkel ellentétben ezt sok ember meg is tette, a megszokottnál jóval kevesebb ember indult útnak pénteken. Ugyan korán reggel még semmi jele nem mutatkozott az ígért havazásnak, de délelőtt már többfelé meg is maradt pár centi hó. Sőt, kora délután már bőven okozott is gondot a közlekedésben, az alig pár óra alatt lehullott, 10 centinél amúgy nem sokkal több hó.

Pécsre járok iskolába, a hazafelé út általában egy óra szokott lenni. Most mégis, több mint két óra volt. Mikor leértem Pécsen a buszmegállóba, alig állt előttem pár ember a sorban. Gondoltam, akkor járnak a buszok, nincsen semmi gond. Aztán busz nem jött, egyre több ember lett, a szél fújta ránk a havat, mindenki fázott és kezdett ideges lenni. Bár, őszintén szólva egyikünkön sem látszott nagy meglepettség. Mondhatni, már megszoktuk, hogy a komlói busz vagy késik, vagy nem is jön egyáltalán ilyen helyzetekben. Végre beállt a busz, igaz, ez is késve, de felszállhattunk. Gond nélkül ki is jutottunk Pécsről, aztán jött az utazás egyik "legjobb" része, át a Mecseken. Előttünk hatalmas kocsisor, de a Pécs felé tartó sávban könnyen mentek az autók, buszok. Csalódottan de beletörődve várakoztunk. Telefonok csörögtek, aggódó családtagok, barátok érdeklődtek, hogy minden rendben van-e. Hókotró nem járt, idén sem lett még idejében megelőzve a probléma.  Lépésben haladtunk, 50 perc alatt sikerült átjutni a Mecseken. Az út szélén kamionok várakoztak. Mánfán, a kaposvári kereszteződésben tűzoltók álltak. Komlón, a belvárosból kivezető "nagykanyarban" két busz is az út szélén várakozott, mentésre. Végül a 38 perces menetidőt egy órával meghosszabbítva, de beértünk. Legnagyobb meglepetésemre, a komlói helyi járatos buszok jártak, alig pár perc késéssel. Sokan, hozzám hasonlóan Pécsről jöttek, voltak, akik már a Hétásótól gyalogoltak, többen leszálltak a Petőfi téren, mondván, hogy: "ha nem lesz busz, akkor majd innen hazasétálok, mégse a városból kelljen." Kellemes csalódást okozott, hogy senki nem volt mérges, és senki nem szidta a kormányt vagy a katasztrófavédelmet. Az emberek próbálták pozitívan felfogni a dolgot, örülni legalább annak, hogy Komlón belül rendesen járnak már a buszok. Nem felejtettük el a szeretteinket sem, minden második ember kezében telefon volt, és éppen nyugtatott valakit, vagy aggódva érdeklődött egy másik ember után. Voltak, akik megpróbáltak viccet csinálni a dologból, többen is megjegyezték; "várom már az SMS-t a belügyminisztériumtól."
Ugyan több, mint két óra alatt, fáradtan, teljesen átfagyva, de hazaértem és a jó meleg szobámból figyelhettem a havazást.