A fonyódi naplementétől a Komlói Bányásznapig
Az idei nyaramhoz egyik legjobban illő szó: emlékezetes. Azért is, mert olyan helyeken voltam, amelyeket a szívembe zártam, és mert olyan emberekkel lehettem együtt, akiket szeretek.
Nyár elején a családommal a Balatonon, pontosabban Fonyódon nyaraltunk. Fonyód a szívem egyik csücske, egy olyan hely, ahol szívesen élnék. Nagyon szeretem a mindig nyüzsgő kikötőjét, sok-sok étteremmel, kávézókkal, ajándékboltokkal, és miegyéb mással, ahol szinte mindig történik valami. Főleg este nagyon szép, amikor ki van világítva, de naplementekor, amikor a Badacsony mögött eltűnik a nap, az is gyönyörű látvány. Az is jó volt, hogy áthajóztunk Badacsonyba, ahol majdnem egy napot töltöttünk, de nagyon élveztem azt is, amikor apukámmal együtt áttekertünk kerékpárral Fonyód-ligetre. Ez a kis település nagyrészt a nyaralókból, és a szabad-strandokból áll, de szintén van egy sajátos hangulata. Miután hazajöttünk, sokat strandoltunk még is Hertelenden, Igalban, Orfűn. A nyáron sokszor jártam a mamámnál, ahol néha-néha egy-két osztálytárssal, vagy az ottani barátokkal találkoztam, beszélgettem.
Az egyik legjobb és legvidámabb része a nyaramnak mégis az volt, amikor az unokatestvéremmel beszélgettünk, nevettünk, tervezgettünk, szórakoztunk, mert ő volt az, akinek mindig és mindent elmondhattam, és el is mondtam. Ő is mindenről beszámolt nekem, néha már alig lehetett elszakítani minket egymástól. A nyár utolsó napjaiban, Bányásznapkor is együtt néztük meg a tűzijátékot, majd nagy nehezen elbúcsúztunk egymástól, ő sajnos Szentborbáson lakik, és Barcson jár iskolába, én pedig Komlón élek, Szilvásban. A távolság és az iskolai élet miatt már nem tudunk olyan gyakran találkozni, mint nyáron.
Egy barátommal viszont úgy tűnik egy időre megszakítottam a kapcsolatot, egyrészt mert ő Győrben lakik, és nagy probléma lett volna neki lejutnia Komlóra, ahogy nekem is eljutni Győrbe, de azért is, mert már ”más utakon jár”, új barátai, ismerősei lettek a nyáron. Én pedig nem követelhettem tőle, nem is akartam, hogy fordítson rám több időt, így hát megbeszéltük, hogy nem erőltetjük a dolgot. Azért, akárhogy is történt, nagyon hiányoznak az őszinte és hosszú beszélgetések, amiket csak vele folytattam, és nem olyan szemszögből, ahogy egy barátnő mond véleményt, hanem ahogy egy őszinte, rendes srác. Remélem, egyszer még beszélhetünk, mint két, régi „ismerős”.
A nyárban az is pozitívum volt, hogy ismét volt lehetőségem lovagolni, így már nagyjából tudom, hogy milyen az a könnyű, és milyen a tanügetés. Lovagló tudásomat egy Csalfa nevű kancán tökéletesítettem.
Mást is sportoltam a nyáron, igyekeztem minél többet görkorcsolyázni, kerékpározni, hiszen nem akartam egész nyáron otthon ülni, és unatkozni. Nagyon sok könyvet is olvastam, amit szerintem nem sok korombeli mondana magáról, de persze mindig vannak kivételek. Rengeteget rajzoltam, ha van rá lehetőségem, most, iskolaidőben is, és persze ha van ihlet, kikapcsolódásként ezzel töltöm az időmet.
Összefoglalva ennyi lett volna a nyaram, én nagyon élveztem a pihenést, a feltöltődést, azt nem mondom, hogy nem tudtam volna elviselni még egy-két hónapot, de hiányoztak az osztálytársaim, a mozgalmas mindennapok, hiszen ez most már az utolsó évem általános iskolában, remélem, hogy felejthetetlen lesz.
