B-csoport

2014. május. 30. @ Perleczky Boglárka  |  Rovat: Brazilíai Világbajnokság 2014

B-csoport: Spanyolország, Hollandia, Chile és Ausztrália

Ausztrália

Az Ausztrál labdarúgó-válogatott bemutatkozása a nemzetközi porondon 1922-ben egy Új-zélandi tornán volt és rögtön két vereséggel és egy döntetlennel tértek haza. A csapat nevéhez fűződik a világ legnagyobb arányú győzelme, 31-0-ra verték az Amerikai Szamoát. Világbajnokságon eddig háromszor vettek részt, a legjobb eredményüket 2006-ban érték el, akkor a nyolcaddöntőben búcsúztak.

Az válogatott szövetségi kapitánya, Ange Postecoglou kijelölte 30 fős bő keretét, amelyből több „veterán” neve hiányzik, Lucas Naill és Sasa Ognenovski nem erősíti majd az ausztrál védelmet, a kaput nem Brad Jones vagy Mark Schwarzer fogja védeni,  a középpályán pedig nem lesz ott Brett Holmen sem.  A kijelölt keret egyébként nagyon fiatal játékosokból áll, a csapat átlag életkora 25.6 év, amit jelentősen feltornáz a 34 életévével Tim Cahill és Mark Bresciano.

Az Ausztrálok 30 fős bő kerete a világbajnokságra:
Kapusok: Mark Birighitti (Newcastle Jets), Eugene Galekovic (Adelaide United), Mitchell Langerak (Borussia Dortmund – német), Mat Ryan (FC Bruges – belga)
Védők: Jason Davidson (Heracles Almelo – holland), Ivan Franjic (Brisbane Roar), Curtis Good (Dundee United – skót), Ryan McGowan (Sandong Luneng – kínai), Matthew Spiranovic (Western Sydney Wanderers), Alex Wilkinson (Csonbuk Hyundai Motors – dél-koreai), Luke Wilkshire (Dinamo Moszkva – orosz), Bailey Wright (Preston North End – angol)
Középpályások: Oliver Bozanic (Luzern – svájci), Mark Bresciano (al-Garafa – katari), Joshua Brillante (Newcastle Jets), James Holland (Austria Wien – osztrák), Mile Jedinak (Crystal Palace – angol), Massimo Luongo (Swindon Town – angol), Matthew McKay (Brisbane Roar), Mark Milligan (Melbourne Victory), Tommy Oar (Utrecht – holland), Tommy Rogic (Melbourne Victory) Adam Sarota (Utrecht – holland), James Troisi (Melbourne Victory), Dario Vidosic (Sion – svájci)
Támadók: Tim Cahill (New York Red Bulls – egyesült államokbeli), Ben Halloran (Fortuna Düsseldorf – német), Josh Kennedy (Nagoya Grampus – japán), Matthew Leckie (FSV Frankfurt – német), Adam Taggart (Newcastle Jets)

 

 

Chile

Első hivatalos mérkőzésüket 1910-ben Argentína ellen játszották, ahol  3-1-es vereséggel mutatkoztak be a közönségnek. Világbajnokságon először 1930-ban vettek részt, a csapatot a magyar Orth György irányította. Legyőzték Mexikót és Franciaországot, de ez nem volt elég a továbbjutáshoz. Világbajnokságokon összesen nyolcszor képviseltették magukat és a legjobb eredményüket 1962-ben a dél-amerikai rendezésű tornán érték el. Először Svájcot győzték le 3-1-re majd Olaszországot 2-0-ra. Nagy meglepetésre a negyeddöntőben a Szovjetunió csapatát küldték haza, és bekerültek az elődöntőbe. A döntőbe jutásért Brazíliával játszottak, de nem sikerült a bravúr, Chile-Brazília 2-4. A bronzmérkőzésen Jugoszláviát 1-0-ra legyőzték így a csapat a harmadik helyen végzett.

A chilei szövetségi kapitány, Jorge Sampaoli harminc fős keretet hirdetett, mindenképpen figyelni kell majd Alexis Sanchezre, a Barcelona csapatából távozó támadó félelmetes szezont zárt, 21 gólig jutott.

A chilei válogatott 30 fős bő kerete a  világbajnokságra.
Kapusok: Claudio Bravo (Real Sociedad – spanyol), Cristopher Toselli (Universidad Católica), Johnny Herrera (Universidad de Chile). Paulo Garcés (O'Higgins)
Védők: Gonzalo Jara (Notthingham Forest – angol), Enzo Andìa (Universidad Católica), José Rojas (Universidad de Chile), Marcos González (Unión Espanola), Gary Medel (Cardiff City – angol), Mauricio Isla (Juventus – olasz), Eugenio Mena (Santos – brazil), Miiko Albornoz (Malmö – svéd)
Középpályások: Francisco Silva (Osasuna – spanyol), Felipe Gutiérrez (Twente – holland), José Pedro Fuenzalida (Colo Colo), Pablo Hernández (O'Higgins), Marcelo Díaz (Basel – svájci), Arturo Vidal (Juventus – olasz), Carlos Carmona (Atalanta – olasz), Charles Aránguiz (Internacional – brazil), Jean Beausejour (Wigan – angol), Matías Fernández (Fiorentina – olasz), Jorge Valdivia (Palmeiras – brazil), Rodrigo Millar (Atlas – mexikói)
Támadók: Esteban Paredes (Colo Colo), Gustavo Canales (Unión Espanola), Eduardo Vargas (Valencia – spanyol), Alexis Sánchez (Barcelona – spanyol), Fabián Orellana (Celta – spanyol), Mauricio Pinilla (Cagliari – olasz)

 

 

Hollandia

 

Hollandia nemzeti válogatottja első hivatalos mérkőzését 1905. április 30-án Belgiummal játszotta, amelyen 4-1-es győzelemmel mutatkozott be. 1907-től viselik magukon minden egyes hazai mérkőzésen a királyi család hivatalosnak számító narancssárga színét, innen ered az oranje becenév is. Világbajnokságon 2010-ig kilencszer vettek részt. A VB-k történetében az egyik, ha nem a legnegatívabb rekord fűződik a válogatott nevéhez, a csapat ugyanis eddig háromszor került be a döntőbe, de mindháromszor vesztesként tért haza.

1974

 A csoportkörön túljutva, az egyenes kieséses szakaszban Argentínát és Brazíliát is a háta mögött tudva, először bejutottak a döntőbe. Ellenfelük a Nyugat-Német válogatott volt, bár a vezetést hamar, már a 2. percben megszerezték, Johan Neeskens büntetőből talált be, a németek Paul Beitner tizenegyesével kiegyenlítettek, majd Gerd Müller beállította az eredményt. Hollandia-NSZK 1-2.

1978

A tornán ismét bejutott a döntőbe. Peruval csak döntetlent játszott, Skóciától pedig vereséget szenvedett az oranje, így csak a 2. helyen jutott tovább a csoportból. A következő csoportkörben viszont már Olaszországot és az NSZK-t legyőzve a fináléban találta magát a csapat. Az argentinokat Mario Kempes  juttatta vezetéshez. Dick Nanninga kiegyenlített, a hosszabbításban a házigazdák kétszer is betaláltak. Argentína-Hollandia 3-1.

2010

A selejtezőket veretlenül zárta a csapat, így első európai válogatottként jutott ki a tornára. A sorsoláson az E-csoportba került Dániával, Japánnal és Kamerunnal együtt. A csoportból szintén veretlenül mehetett tovább, a nyolcaddöntőben pedig Szlovákiát győzte le 2-1-re.  A legjobb 8 között Brazíliával találkoztak, a szünetben ugyan 1-0-ra vezettek a dél-amerikaiak, a hollandok fordítani tudtak és 2-1 arányban verték az esélyesebbnek tartott Selecaot. A döntőbe jutásért Uruguay csapatával játszottak, a vége 3-2 lett az oranje javára. A döntőben a torna egyik favoritja, a Spanyol válogatott volt az ellenfél. A mérkőzés nem dőlt el a rendes játékidőben, a hosszabbításban Andres Iniesta góljával a spanyolok diadalmaskodtak, a La Roja emelhette magasba a világbajnoki trófeát.

 

Louis van Gaal hat olyan játékost nevezett meg bő keretében, aki ott volt a négy évvel ezelőtti BL döntőben, sérülés miatt azonban nélkülöznie kell Gregory van der Wielt.

A hollandok kerete a világbajnokságra:
Kapusok: Jasper Cillessen (Ajax), Tim Krul (Newcastle United – angol), Michel Vorm (Swansea City – brit)
Védők: Daley Blind (Ajax), Daryl Janmaat (Feyenoord), Terence Kongolo (Feyenoord), Bruno Martins Indi (Feyenoord), Ron Vlaar (Aston Villa – angol), Joël Veltman (Ajax), Paul Verhaegh (Augsburg – német), Stefan de Vrij (Feyenoord)
Középpályások: Jordy Clasie (Feyenoord), Leroy Fer (Norwich City – angol), Jonathan de Guzmán (Swansea City – brit), Nigel de Jong (AC Milan – olasz), Wesley Sneijder (Galatasaray – török), Georginio Wijnaldum (PSV)
Támadók: Memphis Depay (PSV), Klaas Jan Huntelaar (Schalke 04 – német), Dirk Kuyt (Fenerbahce – török), Jeremain Lens (Dinamo Kijev – ukrán), Robin van Persie (Manchester United – angol), Arjen Robben (Bayern München – német)

 

 

 

 

 

Spanyolország

 

Egy-két nemzetközi tornán való szereplést leszámítva, a spanyol válogatottnak sohasem sikerült megközelítenie az ország nagy klubjai, a Real Madrid és a Barcelona nemzetközi sikereit. Többen e két klub közti rivalizálásban látják ennek okát, szerintük a spanyol armada nem elég egységes ahhoz, hogy nagy tornákon felállhasson a dobogó legfelsőbb fokára. Az 1920-as olimpián ugyan ezüstérmet szereztek, de az első igazi nemzetközi sikerükre 1964-ig kellett várni, amikor is a hazai rendezésű Európa bajnokságon otthon tudták tartani a trófeát.

 Luis Aragonés irányításával a spanyolok kvalifikálták magukat a 2008-as EB-re. Nagy felháborodást keltett a szövetségi kapitány döntése, nem válogatta be keretébe Raúlt, a válogatott egyik legeredményesebb játékosát. E döntése és a selejtező sorozatban elveszített mérkőzések miatt le is akarták váltani, azonban a csapat megtáltosodott, zsinórban 13 meccset megnyerve, 44 év után a spanyol válogatott újra Európa élére állt. A torna után a kispadon Luis Aragonést Vicente del Bosque váltotta.

A 2010-es világbajnokságra egyértelműen nagy favoritként érkezett a csapat. A csoportban Svájc, Honduras és Chile volt az ellenfél. A tornát nem kezdték jól a spanyolok, váratlan vereséget szenvedtek a svájciaktól (1-0), de Hondurast és Chilét legyőzve csoportelsőként jutottak tovább az egyenes kieséses szakaszba. A nyolcaddöntőben David Villa góljával máris a negyeddöntőben találták magukat, ahol Paraguayt szintén 1-0-ra verték meg. Következhetett a negyeddöntő. Az ellenfél Németország nemzeti válogatottja volt, akik vissza akartak vágni az Európa bajnokság döntőjében elszenvedett vereségükért (Fernando Torres góljával 1-0-ra nyertek a spanyolok). A mérkőzés 73. percében Puyol a hálóba fejelte a labdát, így a lefújást követően már minden a holland-spanyol döntőről szólt. A finálé nem dőlt el a rendes játékidőben, azonban a hosszabbítás második felében Andres Iniesta góljával  a spanyolok megnyerték történelmük első világbajnoki aranyérmét. 

 

Vicente del Bosque brazíliai keretében bizony hosszú a kimaradó játékosok névsora. Idén biztosan nem láthatjuk Diego Lópezt, aki a szezon nagy részében a kispadra szorította Iker Casillast , biztosan nem utazik Álvaro Arbeloa, Isco, Iker Muniain, Ander Herrera, Marc Bartra, Inigo Martínez, Gabi, Asier Illarramendi és Roberto Soldado sem, akárcsak a sérült Víctor Valdés és Jesé.

 

A címvédő Spanyol válogatott 30 fős kerete a világbajnokságra:
Kapusok: Iker Casillas (Real Madrid), Pepe Reina (Napoli – olasz), David de Gea (Manchester United – angol)
Védők: Sergio Ramos (Real Madrid), Gerard Piqué (Barcelona), Raúl Albiol (Napoli – olasz), Javier Martínez (Bayern München – német), Juanfran Torres (Atlético Madrid), Jordi Alba (Barcelona), César Azpilicueta (Chelsea – angol), Dani Carvajal (Real Madrid), Alberto Moreno (Sevilla)
Középpályások: Xavi Hernández (Barcelona), Xabi Alonso (Real Madrid), Andrés Iniesta (Barcelona), Koke (Atlético Madrid), Sergio Busquets (Barcelona), Santi Cazorla (Arsenal – angol), Ander Iturraspe (Athletic Bilbao), Cesc Fabregas (Barcelona), Juan Mata (Manchester United – angol), David Silva (Manchester City – angol), Pedro Rodríguez (Barcelona), Jesús Navas (Manchester City – angol)
Támadók: Diego Costa (Atlético Madrid), David Villa (Atlético Madrid), Fernando Torres (Chelsea – angol), Álvaro Negredo (Manchester City – angol), Fernando Llorente (Juventus – olasz)